2011. június 10., péntek

Ivartalanítás

A műtét rendben és gyorsan zajlott, utána még a fogkövét is leszedte Györgyi és kapott oltási könyvet.
Holnaptól 4 napon át szed fájdalomcsillapítót, a második naptól 5 napon át antibiotikumot. 
Talpacskái miatt türelmesnek kell lennünk, mert lassan gyógyul, de rendben van, nem igényel kezelést. 
A kanült holnap reggeli után vehetjük ki, ha jó lesz Apró közérzete. 

Ma jó ideig nem találta a helyét, de aztán elaludt az egyik kosárban. Kétszer kikéredzkedett, ellenőrizte a pipiket, még a házőrzésbe is bekapcsolódott.
Reméljük a továbbiakban is minden rendben lesz.


2011. június 9., csütörtök

Bemutatjuk hogyan tilos otthon hagyni egy foxit

A résnyire nyitva hagyott ablak közeléből széket elhúztam, a radiátor fölé teljes hosszában 110 cm magas, vastag polifoam táblát tettem barikádként. A szobába záráskor Apró megkapta a műcsontját. 
Hazajövetelkor a kertben várt.
Bent minden, a polifoam is a helyén, az ablak volt kicsit  szélesebbre tárva. A szúnyoghálóra nézve ez a látvány fogadott:


A szúnyoghálón lévő lyukakon túl a kiugrásnak annyi nyoma maradt csak, hogy picit megtört a muskátli szára. Az ablak 160 cm magasan van, ekkorát ugrott lefelé....


Szándékosan ilyen szituációt előidézve leszoktatjuk erről Aprót, de soha többé nem szabad  abban bízni, hogy egy macskát, madarat  vagy üldözendő járókelőt  meglátva nem fog újból ezzel próbálkozni. Drága Cuba végzetes balesete óta különösen nagy figyelmet fordítunk rá, hogy ha lakásba fogadnak örökbe foxit, akkor legyen rács a nyáron nyitva lévő ablakon és az erkélyre ne tudjon egyedül kimenni vagy legyen  körbe nagyon magasan zárt.

2011. június 8., szerda

Felgyorsultak az események

Korábbi foxi vendégeinkhez hasonlóan Apró is fokozatosan, nap mint nap újabb meglepetést okozva épül be a falkába. Mindent elles Jerryéktől, észrevétlenül alkalmazkodik hozzájuk. Nagy élvezet nézni a 3 fekete-fehér tarkaságot, ahogy egyszerre kelnek fel, fekszenek ki a napra, rohannak házat őrizni vagy tányércsörgéskor  kunyerálni. Ahogy szinte vezényszóra elhelyezkednek körülöttem az íróasztalnál, ahogy etetéshez sorrendbe leülnek vagy este a Jó éjszakát! felszólításra oszolnak és mennek a helyükre.

Apróka lába még mindig nem gyógyult be, érzékenyek a sérült talppárnái, de nem gyulladt és nem vérzik. Ma este szólt Györgyi, hogy péntekre van egy szabad hely ivartalanításra, akkor majd megmutatjuk a talpacskákat is.
Úgy érzem megerősödött már annyira, hogy műthető, egészen jó kondiban van. Kíváncsi vagyok mennyit fog mutatni a mérleg.

Elkezdtük gyakorolni a fésülködést, ez még nem egyszerű művelet vele. Eleinte idegenkedett a kefétől, most  inkább türelme nincs hozzá.

Továbbra is keressük Apró eredeti gazdáját is. Viselkedése, a vezényszavak ismerete, kiegyensúlyozottsága, jó lelkiállapota alapján feltételezhető, hogy korábban foglalkoztak vele, szerették, nem bántották. Nem fél a felemelt kéztől, seprűtől és nem kell neki percekig könyörögni, hogy merjen átlépni a küszöbön és bejönni a házba.

2011. június 5., vasárnap

Apró tud játszani

Ez bizony nagy szó! Eddig hiába látta a többieket labda után rohanni, plüss állattal játszani, Apró közömbösen nézett, csepp érdeklődést sem mutatott a guruló, pattogó játékok iránt.
Ma délelőtt a tipikus játékra felszólító mozdulatokkal igyekezett rávenni Chilikét, hogy kergetőzzenek. Ekkor újból megpróbálkoztam a labda eldobással és Apró úgy sprintelt utána, kapta el és robogott vele vissza, mint akivel kölyök kora óta így játszanak.
Aztán előbújt belőle a tipikus foxis kisördög is, követelte, hogy játszunk húzogatósat. Még ki kell találnunk, hogy az "ereszd" helyett mit taníthattak neki, mert ezt nem érti. Sikertelenül soroltam a kérem, tedd le, add ide szavakat. Ötleteket szívesen fogadunk!


2011. június 4., szombat

Halló, itt Apró!

Ideiglenes gazdim mondta, hogy Éviék és a többi olvasó már biztos izgatottan várja rólam a friss híreket. Gondoltam ma én írok, ugyanis tegnap annyit ültem Zsuzsa háta mögött a széken, hogy már megtanultam a gépezést. Ha elakadnék, akkor Jerry segít, nagyon készséges, udvarias velem és ő már régi motoros, állítólag professzor. Legalábbis néha így szólítják.
Jó itt nagyon, boldog és kiegyensúlyozott vagyok! Már majdnem teljesen meggyógyultam, még a tappancsaim fájnak, ezért kicsit furcsán lépek. Mélyek a sebek a talppárnáimon, amíg nem gyógyulnak be teljesen, addig nem is visznek aszfaltra sétálni. 
Autózni voltam néhányszor, azt hiszem kedvencem lesz a kocsikázás. Már nem félek beszállni és tudom, hogy csak a "gyere" parancsszóra szabad kiugrani. Nem zavar a biztonsági öv és állítólag ügyesen utazom. 

Kellemesen telnek itt a napjaim. Sok időt töltök a maradék 3 pipinél, de sajnos nem férek hozzájuk. Jól megvagyok Jerryékkel, kedvesek hozzám és megengedik, hogy engem is dédelgessenek az emberek. Próbálom figyelni és utánozni őket, már megtanultam, hogy csengetéskor őrjöngve rohanjak a kapuhoz, a szomszédokat ugassam. Reggel én is azzal indítok, hogy kifekszem napozni, tudok már koldulni, kierőszakolom a simogatást, tudom, melyik az én helyem éjszakára. És tudom, hogy minél előbb pisilek a késő  esti kizavarásnál, annál hamarabb mehetünk vissza a házba aludni.

Ízlik nekem az RC száraztáp, de nem idegenkedem semmi újtól, abból is leesik 1-2 falat, amit az emberek esznek. 

Egyik nap megfürdettek, kinn a fűben hemperegve hamar megszárítkoztam. Azóta még jobban érzem magam,  tiszta és illatos vagyok, selymes a bundám.  Hamarosan tesznek rám bolha és kullancs ellen Frontline-t vagy Advantixot,  akkor majd nem leszek megint babéziás. Brrrr! Szörnyen éreztem magam lázas betegen.

Egyedül nem szeretek lenni, ezért tüntetőleg nyüszítek. Az ablakhoz is felugráltam, míg túl nem jártak az eszemen. Most már nincs miről startolni. Nem baj, újabban kapok egy rágcsát és azzal Jerry székében landolok, ott főnöknek érzem magam, kibírom, míg visszajönnek és összeeresztenek minket. 

Azt hiszem nagyon jó kutya lehetek, folyton dicsérnek, hogy nem rágok meg semmit, nem kaparom az ajtót és illedelmesen viselkedem.

2011. június 1., szerda

Apró egy vadászkutya

Valaki megdobhatna egy jércével vagy tyúkkal, mert nálunk áll a bál...
Nem tudni Apró hol ment be az eddig számtalan  foxinak ellenálló tyúkudvarba, a szomszédunk kiabálására lettünk figyelmesek, hogy a szárnyasok jajveszékelnek. A sajátjaim itt aludtak mellettem a széken. Gyorsan  a sajátjainkat kellett biztonságosan elzárni, mire odaértünk Apró büszkén rohangált a zsákmánnyal. Akkor még nem volt baj, de berakta egy sarokba, ott jól megdögönyözte, majd elkezdte fosztani a tollától.
Szerencsénk a bajban, hogy minket nem támadott, szépen otthagyta az áldozatot és elsétált. Saját kutyánk azért nem hagyta volna annyiban.                                                                                                             
Próbáltuk a pipit elsősegélyben részesíteni, de nagyon hamar feladta.

 
   
És aki mindezt produkálta a maga 6,2 kilójával:

 

Hová került, mi lesz vele, meddig lesz itt Apró?

A foximentés gondozásába kerülés azt jelenti, hogy önkéntes kis csapatunk valamelyikéhez kerül a kutya, ahol a saját kutyánknak kijáró jogokat élvezi, mialatt gyógyul, összeszedi magát, rendszer kerül az életébe, beilleszkedik a családba, megtanulja, hogy nem verést, üldözést, hanem nagyon sok szeretetet, kényeztetést  kap. Hozzászokik a pórázhoz, sétához, közlekedéshez, emberekhez. Közben egy kiváló, jól felszerelt rendelőben megkapja a szükséges orvosi ellátást, oltásait, chipet, ivartalanításon esik át.
A kutyák hirdetését időben megkezdjük, de az örökbe adást sosem sietjük el. Megvárjuk a legmegfelelőbb helyet, sem a kutyának, sem a gazdának nem szeretnénk csalódást okozni. Fajtán belül is nagyon eltérő a kutyák természete, jó és rossz tulajdonsága, ezekre - az alap elvárásokon túl -, maximálisan tekintettel vagyunk a gazdi kiválasztásánál. 
Jellemzően néhány hónapba telik, mire gazdihoz kerülnek pártfogoltjaink. Két szélsőséges rekordunk eddig: 2 hét és 1 év.

Apró ideiglenes otthona Budapesten van, kutyatársai Jerry és Chili foxi, valamint "féltestvérük"  Sárika vizsla. Benti kutya, szabadon ki-bejárással a kertbe, éjjel benn alvással, szinte egész napos felügyelettel. Amikor egyedül kell lenniük, akkor a házban szundítanak, különzárva egymástól.