Néhány napja nem az az Apró van nálunk, aki korábban volt. Vagy csak én feledkeztem meg arról, hogy az ideiglenesek valódi természete sosem azonnal ismerhető meg. Mondhatnánk úgy is, hogy pár hét után mutatják ki foguk fehérjét.
Ez Aprókánál nem rosszaságban nyilvánul meg, hanem játéknál. Végre játszana is. Chilikét fél napokon át hívja játszani, ugrál körülötte, megböki, elszalad, visszarohan, macskahátakat gyárt neki, viszi a labdát, de Chi kitartóan és egyáltalán nem komolyan morog. (Más volt a helyzet Priznicnél, aki már itt volt Chilike érkezésekor, ezért Chi nem kiskirálykodott.)
Kétségbe azért nem esik Apró, ha senki nem játszik vele. Tökéletesen elszórakoztatja magát azzal, hogy eldobja a labdát és felveszi.
Pár napja kezdett picit rágcsálni, amire eddig nem volt példa. Próbálkozott a kosár szélével, a kilopott kutya kispárnákkal, ág darabkákkal a kertben. A vacsi utáni felélénkülés, pattogás közepette az ágyneműn találtam egy tenyérnyi, cakkos szélű folytonossági hiányt. Először azt hittem, hogy beköltözött egy egér, de elég nedves volt ahhoz, hogy inkább kutyanyálra gyanakodjak.
Cipőket is kihord néha, azaz begyűjt anélkül, hogy kárt okozna bennük.
A lakásban 1-2 órát egyedül hagyva most már nem sír.
Napközben iszonyú energiák tombolnak benne, ezért hozzáláttunk a rendszeres és alapos lefárasztáshoz. A nevelés túlzottan nem megy 3 kutyával, no és előtte a jó példa, hogy nem kell szót fogadni, úgyse történik semmi. Biztosan megbeszélték ezt Jerryvel, hiszen eleinte még sokkal fegyelmezettebb volt Apróka. Most sem rossz, csak nagyságrendekkel elevenebb. Viszont könnyen kezelhető.
Iszonyú energiája van, pattog, csimpaszkodik, koldul egész nap. Szerencsére ő nem az a típus, akinél ivartalanítás után oda kell figyelni az étkezésre. Minden gramm táp izommá alakul rajta. Látszanak a bordái, de domborodnak rajta az izmok.
